A tegnapi nap igazán izgalmasan kezdődött. Tudtuk, hogy unokatesód születik. Egy újabb hercegnő :-). Kihasználva egy barátnőm, azonnal érkeztek a hírek a szülészetről. 12 óra 10 perckor megszületett a kis Emma, 3,5 kilóval,52 centivel.Mintha csak a könyvekből lépett volna ki. Milyen csodálatos, hogy van mms,mobilok és hasonló kommunikációs lehetőségünk. Hamarabb láttuk a csöppséget,mint az anyukája. Kiköpött nővére! Tegnap eldöntöttem, hogy az összes gondunkat félreteszem egy napra és csak a jóra fogok gondolni,arra, hogy ti, gyerekek vagytok az élet értelme. És ezek nem csak üres frázisok, ilyenkor érzi az ember, hogy igen, ezért születtünk, hogy szülhessünk, új életeket hozzunk a Világra! Isten hozott a családban Emma!

 Két hónappal ezelőtt, ha a kezedbe adtam a ceruzákat, maximum szétdobáltad őket vagy rakosgattad vissza a dobozba, rosszabb napokon pedig megrágtad szegényeket. Ehhez képest, az elmúlt hetekben állandóan koptatod őket. Számtalan alkotás született már. Benn nagy papírokra rajzolsz, kint pedig a betonra, színes krétákkal. Egyelőre nem csillapodik a lelkesedésed ez az új hobbid után, Firkálsz és firkálsz, néha pöttyözgetsz, ma pedig köröket is rajzolgattál. Kedvenc színed a lala (lila) és mindig gágát illetve bácsit kell rajzolnunk! Körülbelül ezer liba van már a ház körül :-)) Igazán örülök, hogy így lekötöd magad, annál is inkább, mert a szakik szerint ez fejleszti a beszédkészséged is!Mikor fáradt vagy, akkor ilyen pozícióban alkotsz!

Kicsit írok magamról is. Tegnap voltam megint dokinál, természetesen magas volt nála a vérnyomásom, mert totál para vagyok, hogy mit mond megint. Szerencsére a múlt heti ultrahanghoz képest nőtt a kicsink, a laborom sem katasztrófa, ezért halasztjuk a kórházas dolgot és megcsinálunk még néhány vizsgálatot. Ezeket le kell szerveznem, mert csodálatos egészségügyi rendszerünk van. és ha nem vagy találékony, akkor nyugodtan feldobhatod a talpad... Voltam egy homeós doktornőnél is, várom a csodát, őszintén. Kicsit, mintha nyugodtabb lennék, de lehet, hogy csak kezdem feladni vagy kezdek elcsüggedni? Holnapra biztosasn több pozitivizmus lesz bennem, csak az éjjel rosszul aludtam és ez kihat a mai hangulatomra is. Ez volt a zárójeles rész, amit nem tudom, hogy ebbe a blogban kellene-e vezetnem, de másik nincs.

sajnálom, hogy nem írtam meg hamarabb az élménybeszámolókat, mert így sajnos nem tudok túl vidám sorokat produkálni, pedig kedd előtt igazán szép napjaink voltak...

 Voltak itthon nenusék szabadságon. Nekem ez mindig Hawaii, mert sokat foglalkoznak veled, társaságom is van, programot is szervezünk, szóval extra. Most is jól sikerült a látogatásuk! Voltunk lenn a Dunán egy egész napot. Ment a horgászás ezerrel, Te pedig élvezted a természetet. Ahogy kiszálltunk az autóból, felragyogott a tekinteted! Nagyokat csetlettél-botlottál az egyenetlen terepen, de ez nem akadályozott meg benne, hog felderítsd a környéket. Mama és tata futottak utánad, engem hagytak pihenni a vízparton. Tényleg szép nap volt :-).
Az elmúlt napokban volt egy csomó kontrollvizsgálatunk. A szemészeten kisebb eltérések vannak csak, de minden tolerálható, állítólag. Csak egy év múlva kell újra mennünk. Pszichológus, gyógypedagógus is megnézett. Ez utóbbit teljesen lenyűgözted, mert tényleg nagyon jól érezted nála magad és kommunikatív, kedves kisgyerek voltál. A mozgásodon és beszédeden van még kis fejleszteni való, de nagyon eszes vagy- ez a szakmai véleményük, röviden. Szerintem egyszerűen imádni  való vagy! Nyugodt, kiegyensúlyozott kislány, aki nyitott a világra és lassan ismerkedik is vele. Igazán élvezet most veled itthon lenni, látni, ahogy egyre önállóbb leszel, csak néha kell egy kis támasz tőlünk, fizikai vagy lelki. A mosolyod minden pénzt megér, ez a mi nyugtatónk, a lelki balzsamunk!
Egy gyermek, minden áldozatot megér, mert valami olyan csodával ajándékoz meg bennünket nap mint nap, ami nélkül nem is tudom, hogyan lehetne élni. Ezért is vállaltuk be ezt az újabb kisbabát, az újabb terhességet, bízva a szerencsénkben, hogy most gördülékenyebben mennek a dolgok. Sajnos, nem így alakul. Az utolsó ultrahangon már legalább tíz nappal le van maradva a babánk, kevés  a magzatvizem és megint magas a vérnyomásom. Sírva könyörögtem ki a doktornőtől, hogy ne tartson benn a kórházban. Nem tudnék nyugodt lenni, ha nem vagy a közelemben. Itthon is ihatom a gyógyszert, figyelem a vérnyomásom és a jeleket, sajnos felkészült vagyok a témából. Rettenetesen aggódunk Apával, mert már tudjuk, mi vár ránk és ez megijeszt bennünket. Keddig kaptam haladékot, akkor eldönti a doktornő, hogy hogyan tovább. Félek, hamar elküld a klinikára és akkor száz kilóméter fog elválasztani a szertteimtől, magam maradok a kétségbeesésemmel,a kérdéssel, hogy mi lesz ezzel a kicsi élettel itt bennem, mik az Úr tervei velünk...

Nem is tudom, részletes beszámolót írjak, vagy csak összegezzek... Talán nekikezdek, aztán majd kialakul.

 Szóval, megjártuk a gyerekklinikát,amit már vártam nagyon. A doktornőd szerint már nem vagyunk elmaradva mozgásilag a kortársaidtól egy cseppet sem! Szuper! Egyetértett az észrevételeimmel, hogy kicsit még x a lábad, meg nem is taposol tökéletesen, de ezeket majd kinövöd, szerinte.  Nagyon kellett sietnünk, hogy odaérjünk az ultrahangra, pontosabban el is késtünk! Érdekes találkozásban volt részünk. Az egyik újszülött-intenzíves nővér ugyanis nemrég átszegődött ebbe a privát rendelőbe. Nagyon meglepődtem, mikor megláttam. Mikor elkezdtünk nosztalgiázni, bevallom, el is pityeredtem, mert rámrontottak az emlékek! Ő volt, aki először a kezembe adott téged (erre csak egy-két ott dolgozó hajlandó). El sem akarták hinni, hogy te korababa voltál, kacérkodtál mindenkivel, puszilgattad a hasam, hogy ott a baba, meg nagyokat kuncogtál. Aztán, ahogy elkezdődött a vizsgálat, egyre inkább elveszítetted a türelmed! Végül apának ki kellett, hogy vigyen a rendelőből. Ami nem baj, mert így tőlem hallhatta, hogy a kisfiú, mégis kislány, hiába poénkodott a nővérekkel, hogy ő csak jött megnézni a fütyijét és már megy is! Viccet félretéve, a doktornő szerint rendben van a baba, ám egy kicsit kisebb (gyűlölöm ezt a mondatot), ezért 3 hét múlva szívultrahangot kell végeznünk. Szerencsére, a saját orvosom megnyugtatott, hogy ez csak elővigyázatosság, szerinte minden rendben.  A hazafelé úton nem szárnyaltunk azért, Apa kicsit szomorkás volt,hogy nem lesz kivel fociznia,én pedig kicsit aggódtam az eredmény miatt, de biztosan minden rendben lesz majd, csak kicsit túlérzékenyek vagyunk!

Most csak, úgy, minden apropó nélkül írok, mert véletlenül van egy kis szabadidőm. Meg ebben a kánikulában az embernek nincs is kedve máshoz.
Nagynehezen elaludtál. Az este fektettelek le először cumi nélkül. Kicsit sírdogáltál, de megvígasztaltalak a nyuszival alias nyunyuval. Magadhoz ölelted és néhány perc múlva aludtál is. Éjjel sem kerested. Ma délben azonban szívettépően sírtál, szinte fél órán keresztül, de muszáj volt kitartanom. Egyszer úgyis meg kell, hogy válj a nyammodtól, talán jobb most, mint később! Énekeltem neked Micimackót meg mindent a repertoáromból, de csak lassan csillapodott a mérged.Még mindig hallom a fülemben,ahogy panaszkodsz. Sajnálom :-(.
A héten volt több programunk is, ahol más gyerekekkel találkoztál. Nagyon élvezted, főleg, mikor tőled idősebb lányokkal kergetőztél. Annyira igyekeztél bekapcsolódni a játékba, olyan lelkesen tipegtél utánuk... Általában visszahúzódsz, ha több korodbeli van a társaságban. Barátságos vagy, de csak visszafogottan.Olyan, nyugodt gyerkőcnek tűnsz ilyenkor. Azért hazudnék, ha azt állítanám, te még egyetlen pajtásod sem ütötted meg, de általában, te vagy a ,,szenvedő alany",márcsak aprócska termeted miatt is. Érdekes, hogy soha nem veszik el a kedved a további barátkozástól. gyorsan megbocsátasz :-)
Kedden megyünk a klinikára kontrollra és én is megyek (végre) ultrahangra. Kiderül, hogy hugit vagy öcst várunk-e, eddig ugyanis ez nem volt egyértelmű. Kicsit aggódom, hogy minden rendben legyen,már régen voltam vizsgálaton, kéthetente jól jönnének a megnyugtató szavak. A jövő héten szerencsére visszajön a doktornőm is hosszúranyúlt szabijáról. 

Már megint kiléptem, mielőtt elmentette volna a bejegyzésem, de akkor is megírom..

 Soha nem élveztem így a vizet, mint most, kerekedő pocakkal. Mikor Téged vártunk, hasonló aktivitásokra még csak gondolnom sem volt szabad, de ezzel a terhességgel eddig( kopp-kopp) minden rendben. Ezért lányom, Te és én, együtt élvezzük a strandolás örömeit! Legyen szó az itthoni gyerekmedencéről, a keresztmamiék medencéjéről vagy igazi strandról, mi mindenütt jól elvagyunk! Pancsi, neked is mindig jöhet. Széles vigyorral hozod a bikinibugyid, hogy csap-csap! Csak így lehet elviselni ezt a kánikulát!

Ahogy múlnak a hónapok, egyre nagylányosabb vagy, babáról már szó sincs, ha téged emlegetünk. A napirended is egyre inkább megváltozik. Reggelente tovább alszol, fél kilenc körül ébredsz. Már reggeli közben mondogatod, hogy bila-bi (bicikli), ezért felülsz a rózsaszín csudajárgányra és elsétálunk a boltig. Utána egy-két kör lubickolás következik! Legszívesebben az összes játékod bevennéd a buliba, de azért van egy határ (meg befogadóképesség) miután már nemet mondok.Ha kiimádkoztalak a vízből, pucéran szaladgálsz az udvaron. Meg tudnálak enni, mikor a pucér kis feneked riszálod a füvön, mintha ez lenne a világ legtermészetesebb dolga!

Dél melegében delelsz. Még mindig úgy alszol el, hogy az arcom birizgálod. Ez téged megnyugtat, engem pedig feltölt. Csodálatos energiákat tudnak magukénak ezek a kis ujjacskák! Míg Te kipihened magad, addig általában elkészül az ebéd is! Mindig csodállak, hogyan tudsz olyan jókedvűen ébredni, azonnal akcióra készen!

Pancsolsz még egyet mire hazaér a Papa, akkor ebédelsz velünk is, majd valami közös programot szervezünk vagy Apával elmentek bringázni, ha nincs nagyon meleg.  Órákon át tudsz a kertben jönni-menni! Minden hangya, bogár,lepke, boldoggá tud tenni. Csak egy gyermek tud ilyen lekes lenni egy macska látványától. Néha, míg nézlek, arra gondolok, nekünk van a világon a legtündéribb gyerekünk! Aztán egy perc múlva valamiért kivered a hisztit vagy figyelembe sem véve a tiltást, letéped a legszebb virágaim egyikét és azt gondolom, egy igazi ördögfióka vagy! Estére általában jól elfáradsz, ám ennek ellenére egyre nehezebb téged ágyba dugni! Még pizsiben, cumival a szádban is rohangálsz a szobákon át. A cumitól már szeretnék megválni, csak még nem tudom, hogyan csináljuk.....

Valamelyik este a nagyágyon játszottunk. Csiklandoztad a hasam és mondtam, hogy ott benn van a baba. Spontán, adtál a bőrömre egy puszit! Annyira édes volt. Most, mikor látod a nem kis hasam, mondogatod, hogy baba, baba. Remélem, nem lesz gond...

Első strandolásunk :-))

  Hát, ezen is túlvagyunk! Először töltötted az éjszakát a nagyszülőknél, nélkülünk. Az úgy volt, hogy egy régen látott baráti pár meghívott magukhoz bennünket, de nekik csak az este kilenc körüli idő felelt meg. A mama és apa összeesküdtek ellenem és rávettek, hogy ezúttal te aludj náluk és ne ők jőjjenek! Bevallom, estig azt terveztem, hogy az utolsó pillanatban lemondom ezt a látogatást és inkább maradok itthon az én kisbabámmal. Aztán valahogy mégis elkezdtem bepakolni a kistáskádat, elkészítettük a bilikét és minden kelléket, ami szükséges lehet. Magamhoz húztalak, és elmagyaráztam, hogy a ma estét a mamával és tatával fogod tölteni, ott vacsorázol, ott fürdesz,stb. Mikor ahhoz a részhez értem, hogy mi nem leszünk ott, akkor Apa már rámszólt, hogy hallgassak, nem kell ilyen dráma.(az ő szeme is könnyes volt, láttam).
Megtiltotta, hogy sírjak, mikor otthagyunk, ezért egy könnycsepp nélkül bíztalak rájuk!
Az este kezdetén feszélyezett voltam nagyon, de miután mama megesemesezte, hogy teljesen nyugodtan elaludtál a pancsi és vacsora után, kezdtem én is élvezni, hogy teljesen a felnőttekre tudok koncentrálni és valóban részt veszek a társalgásban. Vasárnap reggel mentünk érted, trauma nyomait nem fedeztem fel rajtad! :-)
Vidáman mesélted este az ágyon, hogy mama pancsi, mikor kérdeztem, hol aludtál az előző éjszaka.
A következő alkolommal már könnyebb lesz-talán!

 Az állatkertezés annyira jól sikerült a mamáékkal, hogy azóta naponata többször elmondod, hogy múúúúú (mármint a szürkemarhák így bőgtek) és hopp-hopp- tehát a fóka így ugrott ki a vízből. Mikor ezt a két mondatot hallom, akkor tudom, ezt az élményt eleveníted fel nekem. Csuda meleg volt az elmúlt héten, de szerintem ez téged nem túlságosan zavart! Délelőtt és délután is pancsoltál a kertben vagy a barátaink medencéjében. Csap-csap, pancsi. Ezzel hozod a tudtunkra, ha vízre vágysz! Egyszerűen nem tudod megunni! Azt a csillogást a szemedben, míg a medencédben lubickolsz, öntözöd magad a langyos vizet. Szerintem órákig benne tudnál maradni, ha engednénk.
Ugyan ilyen csoda számodra a homok is. Egy órán át képes vagy pergetni a homokszemeket az ujjacskáid között. Kislapáttal szórod minden felé, leginkább a saját ruhádra. Meg is nyalod, mikor nagyon belehevülsz a játékba. Már sajnálom, hogy nem örökítettük meg minap, mikor úgy néztél ki, mint egy kisindián, sárcsíkokkal a homlokodon és a szád körül. Milyen kevés kell egy gyereknek a boldogsághoz.......

 Még ha a technika ki is fogott rajtam, és nem volt internetem , még ha időm sincs, csak nagyon kevés, akkor sem adom fel a blogod írását! Legfeljebb, ritkábban írok.
Talán onnan kezdem, hogy milyen nagyszerűen éreztük magunk Pesten. Nena és még egy csapat kedves új ismerős érdekessé tette számodra is a kiruccanást. Apának és nekem pedig pihentetővé. Nem is tudom, mikor üldögéltünk együtt ennyit. Nagyokat beszélgettünk, megnéztük a leendő otthonukat, megismertük Sanyi rokonait. Kisangyal voltál. Elfogultság nélkül állítom. Mindenkihez barátságosan közeledtél, jól aludtál, minden remek volt. Mondjuk, nem sokat ettél, de annyi nassolni való mellett, amit beléd tömtek, nem is vártam mást. Már alig várom, hogy megismételjük a látogatást! Azt hiszem, ők is örültek nekün. Neked biztosan, mert a nena könnyek közt búcsúzott tőlünk :-(.
A héten voltam végre ultrahangon. Gyönyörűen látszott a kisbabó, a doktornőnek még azt is sikerült látni, hogy mi van a lába közt :-). Reméljük, nem tévedett! Minden rendben szerencsére, teljesen elégedett a fejlődésével. Kicsit a vérnyomásom megint vacakolt a hétvégén, de most helyrejött. Egyelőre nem tett gyógyszerekre. Már látszik a pocakom, így lassan mindenkivel közöljük a gólyahírt.
Néha átsuhan az agyamon, hogyan fogsz reagálni a kistesóra, mekkora felfordulást okoz ez majd az életünkben. De most még inkább lefoglalnak a napi teendők és még fél év hátravan. Szóval, csak óvatosan tervezgetünk.....
Az elmúlt hetekben nagyon ronda idő volt, esett és csak esett, annyira hideg is volt, hogy újra fűteni kellett. Eléggé unatkoztunk benn, sokat mondogattad, hogy ki-ki. Kicsit rászoktál a tévézésre, de azért a játékaiddal is jól elvagy. A legújabb sláger a kisautó. Du-dúúúú, mondod rengetegszer, ráülteted valamelyik babát és már tologatod is a kocsit. Ahogy beindult a járás, egyre gazdagodik a szókincsed! Apa, anya, mama, tata, báci, bila-bila(ez bringa), nem, nyami, megyek, kokó(kolbász ill. kakaó közös elnevezése). Kimondottan jókedvű gyerek vagy, ha valamit akarsz, azért nagyon tudsz harcolni!De annyira tudsz hízelegni is.....
Ma végre beköszöntött a jóidő! Délután a mamáék ,,elkértek", hogy elvigyenek sétálni. Apával mi majd pihenünk kicsit. Várom, hogy hazaérjen. Sajnos be kellett mennie ma is. Te szundizol, hason, piros kis kantáros nadrágban, tigrised ölelve :-)

Régen írtam.Olyan gyorsan röpülnek a napok, egyre nehezebb beosztanom a napjaim. Közben fáradékonyabb is vagyok és állandóan hányingerem van. Mindenhez több idő kell, mint normálisan. Néha elfog a pánik, hogyan boldogulok majd két aprósággal!

 De nem erről szerettem volna írni. Hanem arról, hogy megtetted az első önálló lépéseid!!!!!! Éppen a konyhában készítettem saját szülinapi tortám, mikor elengedted mindkét kezecskéd és csak néztél rám, hogy most mi legyen. Biztatásomra elindultál felém, és sikerült néhány lépést tenned. A te sikerednél csak az én örömöm volt nagyobb azon a május nyolcadikán! Azóta egyre bátrabb vagy és nem mondanám, hogy jársz egyedül, de elindultunk azon az úton! Már nagyon vártuk Öröm nézni, ahogy sétálgatsz a kanapétól a fotelig vagy éppen valamelyikünk karjaiba tartasz.
. Közben a fogacskáid is egymás után bújnak elő. Valamelyik nap meglepetten tapasztaltam, hogy már összesen hét recét lehet a szádban kitapintani.Kettő van lent és a többi felül. Elég jól viseled a fogzást!

Elfelejtettem egy szintén fontos eseményt leírni. Április utolsó hétvégéjén ugyanis korababa találkozó volt nálunk. Három anyuka, négy babóca meg persze az apukák. Jó volt benneteket nézni, ahogy tipegtek a füvön, kommunikáltok egymással, mosolyogtok nagyokat vagy éppen sírtok valamiért. Mint mikor mi voltunk a lányokkal a koraszülött osztályon. Együtt sírtunk és együtt nevettünk minden nap, több mint egy hónapon keresztül. Egmás kincseiért ugyan úgy aggódtunk, mintha a sajátunk lett volna, gombóc volt a gyomromban, ha azt láttam, valamelyikük inkubátoránál összegyűlik a személyzet. De mindez már a múlté. Ami megmaradt, az néhány kedves új barát.

Igyekszem majd nem lemaradni a bloggal. Nem szeretném elhanyagolni.Fontosak az emlékek, mert sok mindent elfelejtünk, kár értük!

Rengeteg gondolat fogalmazódott meg bennem, eseménydús napjaink voltak és talán ezért is nem volt időm leírni őket.( vagy mert nincs mindig bátorságom)
Kezdjük a változásokkal a Te életedben kicsim. A leglényegesebb, hogy nem szopizunk tovább. Miután tudomást szereztünk róla, hogy kistesó érkezik, már kezdtem érteni, miért érzem magam halálosan kimerültnek. Két gyerkőcöt táplálni nekem most soknak tűnik. Érdekes, de számomra nehezebb volt az elválasztás, mint Neked. Most esténként összebújunk, elmesélem a napi eseményeinket.Az  érdekes részeknél mindig kuncogsz :-)).
Nem tudom, írtam -e, hogy kibújt a harmadik fogacskád, fenn oldalt, nem igazán ahol vártuk.
A hétvégén itt voltak a bécsi nagynénimék, akik még nem találkoztak veled. Aranyos és barátságos voltál velük, nagyon el voltak veled ragadtatva. Kaptál egy házikót, telis-teli labdákkal, szám szerint kétszázötvennel! Csudára élveztétek Ágival, szépen játszottatok. Habár, még tartasz tőle, azért egy kicsit kezdtek megbarátkozni!
Furcsa volt a majális, mert minden a négyen kismamik vagyunk! :-) Szinte látom magam előtt, hogy két év múlva hogyan szaladgál egy csomó lurkó az udvarunkon!
Amikor egyik bejegyzésemben a gólyákról írtam, nem számítottam rá, hogy minket is meglátogat.
Hoppá, már hallom a hangod a szobából! Ali aludtál egy órát :-(

 

 Jobb címet nem tudok. Döbbenet és riadtság járja át a napjaim hétfő óta. Talán, kicsit csitul a háborgás a lelkemben.Sokat gondolkodtam, nyissak-e új blogot vagy most mi is van? Mert ez így már nem csak a Te naplód lesz kicsim, hanem a testvéredé is. Furcsa az Élet. Mikor nagyon akartunk babát, nem lehetett sehogy, kínok árán estem teherbe. Most pedig valami ,,csoda" folytán ismét babát várunk. Amikor a legkevésbé számítottunk rá, mikor még nem vagyunk felkészülve lelkileg, mikor máshogyan terveztük az elkövetkező éveket. Őszinte leszek, iszonyatosan megijedtem, mikor megláttam a két csíkot a teszten. Minden átfutott az agyamon, hogy nem, még nem lehet.... De aztán szépen megnyugodtam, a páromra néztem és szinte együtt mondtuk ki, hogy ő is a mi gyerekünk és valamiért most akar jönni. Ki vagyok én, hogy másképp döntsek???? Tegnap már voltunk is ultrahangon,mégsem tumorom van, mint azt először hittem, hanem egy kis embriónk a pocakomban. Érdekes érzés. Más. Most Neked lesz kistesód, hármunknak lesz babája. Vajon tudok majd elég szeretetet adni mindkettőtöknek? Képes leszek két kicsi emberről gondoskodni úgy, ahogyan azt én szeretném. És tudom majd őt úgy imádni, mint téged? Most kavarognak a fejemben a gondolatok, de szerencsére itt vagy, hogy ne csak ezzel foglalkozzam. Arra nem is gondolok hogy az előző terhességem komplikációi közül bármelyik is megismétlődne, erre gondolnom sem szabad. Most jó lesz minden, szükséged van rám, egészségesen, száz százalékban!

Jó lenne, ha végre kikandikálna a felhők mögül a nap! Annyira élveztük a tavaszt és most megint napok óta hideg, esős idő van. Hogy ne unatkozzunk nagyon, ezekre az esőnapokra szerveztem programokat magunknak. Tegnap elmentünk vérvételre, utána pedig kontrollra. Utoljára voltunk a neonatológunál, rendben vannak az eredményeid, szerinte tök jó minden, elég, ha a saját orvosunk vigyáz ránk. Ennek biztosan te is örülsz, mert mindig sírdogálsz, mikor ő vizsgál meg. A kórház után beugrottunk egy kolléganőmhöz. Olyan jól érezted magad, hogy mi nyugodtan traccsolhattunk, miközben Te felfedezted a lakást, de csak olyan nyugisan. Büszke voltam igazán rád. Ma délután egy másik ismerőshöz jelentkeztünk be, remélem, ez is zökkenőmentes látogatás lesz!
Érdekes, hogy kezdesz anyás lenni. Egyik este apa nyújtotta feléd a bögrét, te pedig határozottan kijelentetted, hogy,,ne, anya" és nyomtad a kezembe a vizet, én itassalak meg. Az este nyafi voltál, és csak hozzám bújtál,mást látni sem akartál. Minden öleléssel és puszival szorosodik köztünk a kötelék. Anyai szívemnek ez csudajó érzés, de lehet, most kell vigyáznom, hogy ne kötődj túlságosan(?) hozzám.

Tegnap délután apának vissza kellett mennie egy rövid időre a benzinkútra, és mi is elkísértük. Annyira tettszett neked ott, hogy csak az egyik kezed kellett fognom, miközben felfedezted a terepet.Egy percre nem álltál meg. Csak sétáltunk és sétáltunk, egye biztosabban lépegetsz!

 Néhány nappal a bal alsó után, kibújt a mellette lévő fog is! Már látom a készülődő fentit is, de nem pont ott, ahol következnie kellene! De nekünk már tök mindegy milyen sorrendben bújkálnak ki, csak ne kelljen babaprotkót hordanunk! Annyira el vagyunk foglalva a fogzással, hogy a járást szinte alig gyakoroljuk. Vagyis gyakorolgatsz te szívem, csak éppen előre nem nagyon haladunk. De mindegy, majd csak beindul ez is. Már megtanulhattam, hogy semmit sem szabad sürgetnem, a természetet nem lehet megerőszakolni!
Eddig mindig azzal hencegtünk Apával, hogy olyan óvatos vagy- még soha sem volt látható nyoma a sérüléseidnek. Nos tegnap egy egész hónapra elegendő harci sebet szereztél, igazán nagyokat estél, sikerült az új kutyusod is lefejelned. Ez utóbbit meg is örökítettem, mert pont fényképezni készültem, hogy milyen édesen tologatod a játékod.A helye még ma is látszik a szemed alatt :-( De ezek a dolgok benne vannak a pakliban, csak nem kellemes élmények, még mindig megáll a vér az ereimben, mikor elveszíted az egyensúlyod. Szerencsére, ahogy túl lettél ezen a foggyötrelmeken, visszatért az én régi nevetős, állandóan incselkedő Nikim. Sok-sok puszival ,szeretgetéssel és nevetéssel. Ma hangosan kacagtál rajtam, mikor próbáltam magam belepréselni a két évvel ezelőtti farmerbe. Végül együtt röhögtünk azon, ahogyy az ágyon fekve huzigálom a cipzárt!Biztosan vicces képet vághattam. Van minden a napjainkban, nevetés, sírás. De mindig van okom egy elégedett mosolyra: csak Rád kell néznem és tudom, jó hely a Világ!

Hoppá:

A Húsvéti Nyúl hozott neked egy fogacskát. Az elsőt! Tizenhat hónaposan. Kinn van, végre. A szomszédja is készülődik erősen, kicsit megkeserítve a napjaink, de még elviselhető. Elmúltak az ünnepek! Itthon volt nenus, nagyon jó volt, hogy mindig tudtam kihez szólni(és az a valaki vissza is felelt, felnőtt nyelven).Nagyokat hancúroztatok, mint mindig. Kaptál egy kerekes kutyust, amiről még nem ér le a lábad. De már nem hiányzik hozzá sok, nagyon beindultál a növekedéssel,7 kiló vagy! :-)) Mikor más ilyen korú csemeték lassabban híznak, Te belehúztál és kerülsz fordulsz, már megint a konyhában kötsz ki,azt hajtva: nyam-nyammmm!
Tegnap nem volt sok locsolónk, szám szerint 2, de ez is több, mint szokott. Apa nem ápolta ezt a hagyományt az utóbbi években, de új színben látja a dolgokat, mióta van egy huncut kislánya :-))
Mit hozott még a nyuszi?
Neked még könyvet, sapkát, ruhácskákat, sok puszit és ölelgetést....
Apának egy kicsivel több szabadidőt.....
Nekem pedig néhány könnycseppet, de majd lassan felszáradnak....